A sziget...!
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Vidámság,
a Bánat,
a Tudás és még sok más,
így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
A szeretet megszólította:
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal..?
Nem, nem tudlak..!
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
A szeretet megszólította:
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal..?
Nem, nem tudlak..!
A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra..!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
Büszkeség, kérlek..!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
Büszkeség, kérlek..!
El tudnál engem is vinni..?
Nem Szeretet, nem tudlak elvinni..!
Nem Szeretet, nem tudlak elvinni..!
Válaszolt a Büszkeség, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak..!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
Bánat, kérlek, vigyél el magaddal..!
Oh Szeretet !
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
Bánat, kérlek, vigyél el magaddal..!
Oh Szeretet !
Mondta a Bánat,én olyan szomorú vagyok,
de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett,
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett,
de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged..!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged..!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte, sokkal
tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem..?
Az Idő volt,mondta a Tudás.
Az Idő..?
tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem..?
Az Idő volt,mondta a Tudás.
Az Idő..?
Kérdezte a Szeretet.
Miért segített rajtam az Idő..?
A Tudás válaszolt:
A Tudás válaszolt:
Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben
a Szeretet..!
1 megjegyzés:
Emberi bölcsességek:
Életünket az isteni tanításokon túlmenően az egyszerű földi halandók által alkotott bölcs mondások is irányítják.
A teljesség kedvéért lássunk ezekből a több évezredes tapasztalatokon alapuló szállóigékből is néhányat, melyek különböző híres emberektől származnak.
Korok szerint haladva kezdjük a sort Euripidész örökérvényű mondásával:
Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.
Tovább haladva Kung Fu-Ce:
A bölcs büszke, de nem kevély, az ostoba kevély, de nem büszke.
Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem.
A bölcs mindent magában keres, a balga mindent másokban.
Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.
Lao-Ce:
Aki úgy szereti és becsüli az országot, mint önmagát, az méltó a kormányzásra.
Az eredethez visszatérni annyi, mint megnyugodni.
Aki kapni akar, tanuljon meg adni.
Aki sokat gyűjt, sokat veszthet.
Lia-Csin:
Sokat kell olvasnod ahhoz, hogy megtudd, milyen keveset tudsz.
Thuküdidész:
A hatalom valamennyi megnyilvánulása közül az önmérséklet a legnagyobb hatású.
Buddha:
Az élet szenvedés.
Amíg elménk telítve van vágyainkkal, az élvezetek iránti sóvárgással, addig csak szenvedés lehet a sorsunk, mert minden élvezet mögött ott leselkedik a büntetés.
A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.
Arisztotelész:
A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.
Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.
Démokritosz:
Némelyek városok felett uralkodnak, de asszonyoknak szolgálnak.
Élet ünnepnapok nélkül, hosszú út vendégfogadók nélkül.
Kallimakhosz:
A szerelem üldözi azt, ami elillan, és elfordul attól, ami kínálja magát.
Hésziodosz:
Az ínség örök vendég annál, aki tétlen.
Pál apostol zseniális megfogalmazása szerint:
A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése.
Agathon:
A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.
Antiszthenész:
Figyeljünk oda ellenségeinkre, mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat.
Mint a vasat a rozsda, úgy emészti az irigy embert saját lelke.
Pinarius Rufus:
Ki mint vet, úgy arat.
Alkman:
Tapasztalat a bölcsesség kezdete.
Szophoklész:
Az önhittség nyomán csak balsiker terem.
A némaságnak hatalmas súlya van.
Cicero:
Az elme betegségei sokkal pusztítóbbak, mint a test betegségei.
Ebül szerzett jószág, ebül vész el.
Sallustius:
A félénket is bátorrá teszi a szükség.
A gyávaság senkit sem tett halhatatlanná.
Horatius:
Okos tanács nélkül az erő letör.
Ragadd meg a pillanatot!
Livius:
A késedelem veszedelem.
Jaj a legyőzötteknek.
Jobb később, mint soha.
Propertius:
Állhatatosság és hűség a szerelemben igaz kincs.
Platón:
A szerelem vak.
Hasonló a hasonlónak örül.
A következő mondás Máté evangélista nyomán vált közismertté:
Senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Megjegyzés küldése