Te vagy.

Ültetsz, vagy Építesz...?

Ha ültetsz, akkor kertész vagy, 

aki a magok elültetése és a talaj megfelelő táplálása után egy életen át szüretelheti az egyre nagyobb kertjének gyümölcseit.

Ha építesz, akkor falakat húzol. Falakat az emberek köré.

Korlátokat, amelyekből az ember nem tud menekülni.

Az ember függő lény. 

És nem csak a cigaretta, az alkohol, vagy a csokoládé tud függőséget kiváltani. 

Függsz a főnöködtől és függsz a hiteled havi törlesztő részletétől.
Legjobban a környezetünk programozó hatásától, 

a gondolatainktól és hiedelmeinktől függünk. 

Minden függőség bilincsbe ver és korlátoz. 

Korlátoz abban, hogy igazi önmagad legyél.
Függőség azt jelenti, nem tudsz szabadulni valami olyasmitől, 

amire nincs szükséged. 

Nem tudsz változtatni olyasmin, amin a legszívesebben változtatnál.

Ha őszintén megvizsgálod Magad, és rájössz, hogy Te is függő lettél, 

csak ez a felismerés indíthat el azon az úton, 

hogy elkezd keresni a megoldást.
Azt a megoldást, amit meg is tudsz valósítani. 

Ugyanis az ember legemberibb tulajdonsága,

hogy szinte mindenre tudja a helyes választ, 

de nem képes megtenni.

Nehogy azt hidd, hogy az akaraterő hiánya az, amiért nem tudsz változtatni. Az akaraterő önmagában nem létezik. Csak a Bennünk gyökeret vert gondolatok építő és ültető hatása létezik.
A körénk épült falakat egyetlen módon lehet lebontani. Ha elkezdünk ÜLTETNI.

Ha szeretet van benned minden és mindenki iránt, akkor ültetsz. 

A szeretet magvait ülteted el másokban is.

Ha félelmet keltesz, akkor építesz.
Ha mindig az igazságot keresed, akkor ültetsz.
Ha csak a saját hasznodat nézed, amikor döntened kell, építesz.
Ha önzetlen vagy ültetsz.
Ha bebizonyosodik valamiről, hogy hazugság, 

de Te régebben igaznak hitted és ezért hirdetted, 

akkor az igaz is volt, tehát ültettél.
Ha bebizonyosodik valamiről, hogy hazugság volt, 

de Te ezután is igaznak hirdeted, akkor építesz.
Ha önbizalmat adsz másoknak, hogy azok lehessenek, 

akik lenni akarnak, akkor ültetsz.
Ha bírálsz, vagy kritizálsz másokat, építesz.
Ha elismerésedet és háládat fejezed ki másnak, ültetsz.
Ha úgy adsz tanácsot, hogy érezze a másik, kisebb nálad, akkor építesz. 

Hiába jó a tanácsod.
Ha úgy adsz tanácsot másnak, hogy ő nem érzi magát kisebbnek nálad, akkor ültetsz.

Ha egy fát elültetsz, akkor ültetsz.
Ha egy fát kivágsz, akkor építesz.

Ha közreműködsz abban, hogy valaki rajtad keresztül ültessen, akkor Te is ültetsz.
Ha közreműködsz abban, hogy valaki rajtad keresztül építhessen, akkor Te is építesz.

Ha egy embernek önbizalmat adsz, ültetsz.

Ha egy embertől elveszed az önbizalmát ÉPÍTESZ.

És soha de soha nem fogod megtudni, mekkora kárt tettél a világban.

Ha megtanítasz másokat, hogy ők is tanítsanak meg másokat ültetni, akkor 

Te FORRADALMÁR vagy...!

Bárki, vagy bármi is hozta létre ezt az univerzumot, amiben élünk, az emberrel kapcsolatban fontos célja lehetett.

Az emberi test minden sejtje a túlélésért küzd.

Az ember alaptermészete az indulatosság. 

Ha nem vonnánk le a történelem során semmiből a tapasztalatokat,

akkor elmondható lenne, 

hogy nincs az az ember a világon, 

akit ha pofon vágnak, ne akarná azonnal visszaadni az illetőnek a pofont. 

Nincs a világon az az ember, 

akit ha megbántanak ne akarná azonnal visszasebezni az illetőt, aki megbántotta. 

Nincs a világon az az ember, 

aki ha szomorú közegben nő fel, 

vidám természetű lenne.

Hacsak nem tanul a saját és mások által elkövetett hibákból. 

A tanulás azt jelenti, hogy levonjuk a tanulságokat a megtörtént eseményekből. 

A megértés pedig azt jelenti, hogy akkor is megpróbálunk helyesen cselekedni, 

 amikor egyetlen porcikánk sem tenné ezt.

Amikor megteszed azt, amit az E gód nem tenne,

vagy nemet mondasz olyanra, 

amire az E gód igent mondana, 

csak akkor találkozol 

azzal 

az 

emberrel, 

aki 

Te vagy....!