2011. február 13., vasárnap

Üres virágcserép.









TANULSÁGOS TÖRTÉNET..!


Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király.
Egy bánata volt csupán:
Hogy nem születtek gyermekei. 
Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán,
míg egyszer remek ötlete támadt:

Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom.
Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette:

Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, 
azt fiammá vagy lányommá fogadom!

A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, 
öntözésnek, 
hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. 
Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, 
de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: 
A magvak csak nem akartak kicsírázni.

Milyen különös, álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért.
Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim..? 
Kérdezte.
Talán másik földbe kellene átültetnéd őket ,tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. 
Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. 
Díszbe öltözött az egész város, 
a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. 
A király sorra elhaladt előttük, 
de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő
Szon Ilt,
aki üres virágcseréppel álldogált az utcán.
 
Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:

Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel?
Kérdezte tőle.
Szon Il hüppögve mesélte el, 
Hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.
 
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:

Ez az én becsületes kisfiam!

Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:
Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel..?

A király ekkor így szólt:
Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.

Az emberek erre helyeslően bólogattak, 
a gyermekek pedig, 
akik a pompás virágokat szorongatták,
igencsak elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.



Nincsenek megjegyzések: