TANULSÁGOS TÖRTÉNET..!
Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király.
Egy bánata volt csupán:
Hogy nem születtek gyermekei.
Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán,
míg egyszer remek ötlete támadt:
Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom.
Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom.
Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette:
Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli,
azt fiammá vagy lányommá fogadom!
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek,
öntözésnek,
hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni.
Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat,
de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott:
de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott:
A magvak csak nem akartak kicsírázni.
Milyen különös, álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért.
Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim..?
Kérdezte.
Talán másik földbe kellene átültetnéd őket ,tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek.
Talán másik földbe kellene átültetnéd őket ,tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek.
Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat.
Díszbe öltözött az egész város,
a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat.
A király sorra elhaladt előttük,
de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő
Szon Ilt,
aki üres virágcseréppel álldogált az utcán.
Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel?
Kérdezte tőle.
Szon Il hüppögve mesélte el,
Szon Il hüppögve mesélte el,
Hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:
Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel..?
A király ekkor így szólt:
Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak,
a gyermekek pedig,
akik a pompás virágokat szorongatták,
igencsak elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése